FIGYELEM!

Sajnos, most most nem tudok majd sokat írni, csak angol vizsgám lesz, és tanulás megy szóval elnézést  próbálkozom, csak ez a hét lesz rossz aztán már fognak jönni mindennap a részek, de ha valami van mindig szólni fogok :)
Puszi, Gigi

2.FEJEZET

Amikor autó megállt és mérgesen kiszálltam. Hátamra vettem a zsákjaimat és húztam a bőröndjeimet. Hátra mentem a ló szállítóhoz, és lenyitottam, hogy kivegyem a többi cuccom is. Amikor lenyitottam, egy lóval szembe találtam magam. Nagyon vékony volt, de magas. Hófehér volt, mint a mesékben. A szemében valamilyen szomorúság látszódott. Amikor oda mentem mellé, meg sem moccant pedig véletlenül még neki is ütődött a bőröndöm. Rólam tudni kell, hogy egyáltalán nem vagyok állatbarát. A lovaktól kifejezettem félek és nem is szeretem őket. De amit most láttam kicsit megfogott, megálltam, és egy percig néztem. Valaki hátulról megfogta a hátam. A sofőr volt.

-         Legyen, szíves indulnék tovább – mondta unottan.

-         Persze, bocsánat - mondta és leléptem a rámpáról - egy kérdés hova viszi ezt a lovat?

-         Vágóhídra, senkinek nem kellett, sovány, és már kicsit idős is, a menhely nem bírja ellátni – mondta a sofőr gyorsan.

-         Szegény állat - mondtam.

-         De kisasszony nekem tényleg mennem kell, szóval kérem menyen hátrébb.

Hátrébb léptem, de már a sírás határán voltam. Soha de soha nem volt még ilyen érzésem. Valahogy éreztem azt a lovat. Valami furcsa kapcsolat folytán. Te jó ég tényleg kezed meghülyülni, egy lóval beszélek? Igaz gyönyörű egy ló, de hát nem az én dolgom. Inkább mentem az újdonsült nagyim után. A hegyről lefele tartottunk. Lovasok csoportokban lovagoltak az estében tehénbőgés vagy birkabőgés hallatszott és halk beszélgetés, a lovasoktól. Mindenki nagyon egyszerű lovas cuccban volt, én pedig nagy New York-i cuccban szinte már kellemetlenül éreztem magam,. Kaptam is pár összesúgást a hátam mögött meg furcsa pillantást. Egyszer csak jött egy nagyobb lovas csapat, mindenkinek gyönyörű egészséges lova festett hajak méreg drága cuccok a lovasokon és a lovasok is. Azt hittem legalább ezek fognak kicsit megbecsülni. Tényleg ezt hittem? Tőlük kaptam a leglenézőbb pillantást. Hát kösz. Miközben hátrafele néztem hirtelen megbotlottam és elcsúsztam a leejtőn, amin mentünk és meg sem álltam a végigéig aztán egyszer csak beleütköztem valami, vagyis valakibe. Amikor felnéztem, egy lány állt felettem, vörös haja kiengedve omlott a vállára és kedvesen a kezét nyújtotta. Miután felálltam, be is mutatkoztam.

-         Szia, Sally vagyok, Sally Winterheart – köszöntem.

-         Szia, én meg Penny McFall- üdvözölt mosolyogva, és zöldeskék szeme csak úgy csillogott.

-         Köszi, hogy segítettél, bocs borzalmas nézek, ki csak most jövök a reptérről- magyarázkodtam.

-         Semmiség, - mosolygott- Ó, csókolom, Anne néni, tessék, idejönni, nézze mit találtam - mosolygott és a karomnál fogva a nagyim felé fordított.

-         Oh, szia Penny, elfelejtettem bemutatni, ő itt az unokám – mosolygott nagyi.

-         Tényleg, hát akkor üdv Moorland-ben majd én megmutatok mindent oks? Csak most már Justion is zárja az istállót még beszaladok Sunshinehoz egy percre.

-         Ha nem tévedek Sunshine a lovad – mondtam.

-         Igen ő az és nagyon szeretem – mondta lelkesedve.

-         Oké, hát siess, én elleszek, majd akkor holnap dumálunk okés?

-         Persze, szia, Csókolom!

Mosolyogva néztem penny után. Talán nem is olyan borzalmas, most már egy barátom biztos van. Felvettem a csomagjaim, és elindultam a nagyi után a ház felé.

FOLYTATOM

1. FEJEZET

Próbálok mindennap felrakni egy részt nem mindig lesz időm. Hétvégén vagy bepótlom a lemaradást vagy extra részek lesznek.

Puszi,
Gigi

Amikor a gép leszállt, már estefele volt. A repülőtér olyan volt, mint egy kihalt temető. Alig voltak páran. Elegem van ebből a szigetből, pedig még meg sem érkeztem. Nincs sehol egy pláza, se egy bolt. A nagyim, akit 16 év után most ismertem meg ott állt a reptéren. Mivel egy lélek alig volt a reptéren, ezért könnyű volt megismerni, az egyetlen öreg nőt, aki felém fordulva közeledett. Megigazítottam a szőke hajam, és a bőröndjeimet felállítva odamentem hozzá.

-         Szia, minden bizonnyal te vagy Sally, ugye?  - köszönt kedvesen.

-         Igen – mondtam nem túl lelkesen – Ön pedig Mrs. Holdsworth?

-         Igen, én lennék, de szólíts csak nagyinak és tegeződjünk, az emberek pedig a környéken, csak Anne néninek hívnak. – mosolygott – De most gyere, gyorsan az autóbusz 2 óránként jár.

-         Oh, nem kocsival megyünk? – nyöszörögtem.

-         Drágám, itt egy kicsi autóbusz jár, összesen. Egy nem New York.

-         Hát azt vettem észre – dünnyögtem.

Anne néni, vagyis nagyi, át vette az egyik bőröndöm és hallottam, hogy azt dünnyögi, hogy, „minek ennyi cucc, félek, nehezen illeszkedik majd be, nehéz lesz megszokni, hogy ez nem New York”. Szuper, egy barátom se lesz. Utáltam az egészet. Az egyetlen jó az volt, hogy legalább nagyim kedves volt, és velem voltak a kedvenc ruháim. Megcsörrent a mobilon. Ja és Bella az egyetlen barátnőm. Kicsit feldobódva húztam magam után a bőröndöm. Felvettem a telefont.

-         Sziaa! Megérkeztél már? – köszönt kedvesen.

-         Igen, és máris utálom! - mondtam kevésbé kedvesen.

-         Azért annyira nem lehet rossz, gondolj arra, hogy egy hónap múlva megyek! -  mondta boldogan, de jó neki.

-         És az hol van még, addig nem bírom ki. Itt még meg se tudom ölni magam.

-         Az óceánnál vagy nem? Akkor fulladás. Sally Winterheart elhalálozott. A halál oka, unalom. Az öngyilkosságot vízbe fojtással kísérelte meg. - jelentette ki röhögve. Mire elmosolyodtam.

-         Tudod, hogy imádlak? – röhögtem.

-         Hát persze ez alap.

-         Áá mennem kell a 2 óránkét járó kisbusz is itt hagy - dünnyögtem.

-         Majd helyzetjelentés mindenről!

-         Oké, szia

-         Sziaa J

Amikor nagyi, azt mondta kis busz gondoltam, nem egy 1m² – es. Hát tévedtem. A két nagy bőröndöm, a 3 hátizsákom és a válltáskám se fér be. Hát végül megoldottuk, a ló szállítóba mentek a bőröndjeim. Aminek nagyon örültem, hogy egy büdös koszos ló szállítóba egy gebével lesznek a drága cuccaim. Hát örvendtem.

FOLYTATOM

Előszó

Előszó:

Ez a történet Sally Winterheart-ról szól. Azt kell tudni róla, hogy a nagyvárosban nőtt fel, imádja a divatot. Mivel a városban nőtt ahhoz az élethez van szokva, kocsik, taxik forgalom. A szülei és a legjobb barátai is New York-ban élnek. A BFF-e Bella (Queenhill) és állandóan együtt voltak, addig a napig amíg szülei nem kaptak állást Európában. És mivel titkos ügynökök, Sally nem költözhetett velük. Mindenáron New York-ban akart maradni. De mivel nincs több rokona ott, ezért nem maradhatott ott. Sok telefonhívás után, kiderült, hogy valahol Sallynek vagy egy nagymamája. Valahol a Csendes óceán közepén egy kis szigeten él, Jorvik szigetén, egy kis faluban Moorlandben.Azon a környéken se egy pláza se egy autó. De mivel Sally máshova nem tud menni így kénytelen a napokban felderített nagymamájához költöznie. Egyszóval vége a csicsás Hollywood-i buliknak, plázáknak, és a legjobb barátnőjétől is elválasztják.

Bemutatkozás

Sziasztok! 

Elkezdtem írni egy történetet, egy lányról, és a kalandjairól. Nagyon megtetszett a sztori a írása, úgyhogy úgy gondoltam csinálok egy blogot. Én nagyon beleéltem magam :) Nagyon, örülnék ha tetszene, mivel nem csak magamnak írom, hanem nektek. Ha valami nem tetszik, kérlek írjatok egy mail-t, hogy tudjam fejleszteni az oldalt. :) Próbálok minél több képet rakni a sztorikba  hogy még jobb legyen, remélem, hogy tetszeni fog és olvasni fogjátok ennek a lánynak a történetét :)
Puszi,
Gigi (a szerki)